Kivetőpántok típusai

A kivetőpántok a bútorajtók rögzítésére szolgálnak. A kifelé nyíló frontok záródását manapság szinte kizárólag ezekkel oldják meg. Nagyon ritka más rögzítési mód. Az ajtók záródásának típusát a tervezési fázisban kell meghatározni. Ha ezen utólagosan szeretnénk módosítani, akkor a frontot át kellene alakítani, akár teljesen ki kellene cserélni.

A kivetőpántokat többféle szempont szerint lehet csoportosítani.

Kivetőpántok alaptípusok szerinti csoportosítása:

 

Ráütődő kivetőpánt

Ráütődő kivetőpánt

Közézáródó kivetőpánt

Közézáródó kivetőpánt

Félig ráütődő kivetőpánt

Félig ráütődő kivetőpánt

  • rázáródó kivetőpánt, más néven ráütődő kivetőpánt: a front (ajtó) a korpuszra (szekrénytest) úgy záródik, hogy a szekrényoldal, a fenék és tető éleit eltakarja.
  • közézáródó kivetőpánt: az ajtó a szekrény két oldala, feneke és teteje között helyezkedik el. A szekrényoldal élei látszanak.
  • félig rázáródó, más néven félig ráütődő kivetőpánt: ha egy szekrény lapjára, ez általában egy belső elválasztó pl. 3 ajtós szekrénynél, mindkét oldalról szükséges ajtót felszerelni és azok rázáródó típusúak lennének, akkor kell a félig ráütődő kivetőpántot használni. Ez biztosítja, hogy a szekrény oldalát elölről csak félig takarja egy ajtó. Értelemszerűen nem létezik félig közézáródó kivetőpánt, mert ebben az esetben a szekrényoldal mellé záródnak az ajtók.
45°-os kivetőpánt sarokszekrényekhez

45°-os kivetőpánt

30°-os kivetőpánt sarokszekrényekhez

30°-os kivetőpánt

  • szögben közézáródó kivetőpánt, szögben rázáródó (ráütődő) kivetőpánt: ezek az ajtók annyiban térnek el az előzőektől, hogy nem 90°-os szöget, hanem pl. 30°-os vagy 45°-os szöget zárnak be a szekrény oldalával (becsukott állapotban).
  • pillérpánt: ebbe az esetben zárt állapotban 180°-os, nyitott állapotban 90°-os szöget zár be az ajtó a szekrény oldalával. Pl. ezt kell alkalmazni egy sarokszekrénynél, ahol a másik szekrény takar. (kép)
  • békapánt: funkciója a pillérpánttal azonos, de nem kell a szereléshez 35 mm-es furatot készíteni, hanem csak csavarozni. Ennek hátránya, hogy nem lehet csavarokkal állítani az ajtót. (kép)
  • sarokajtópánt: ezt a 170°-os pánttal együtt használjuk. A neve is elárulja, hogy sarokszekrényeknél használjuk, ahol 2 ajtó derékszöget zár be. Nyitásszöge 60°. A 2 ajtó találkozását nem lehet csavarozással fixen rögzíteni, ezért oda helyezzük fel a sarokajtópántot. A használható nyithatóság érdekében pedig a korpusz és ajtó találkozásához szereljük a 170°-os kivetőpántot. (kép)
  • dugópánt: olyan élbe fúrható rejtett pánt, amely 270°-os nyitást biztosít. (kép)
  • üvegajtópánt:
    • fúrható: az ajtólapon teljesen átmenő 26 mm átmérőjű furat szükséges. A pántot be kell pattintani, majd csavarral önmagához rögzíteni.
    • ragasztható: nem kell az üveglapon semmilyen furat, mert a kivetőpántot speciális ragasztóval kell rögzíteni az ajtólapra. A korpuszra ugyanúgy csavarozni kell.

A leggyakrabban alkalmazott kivetőpántok a ráütődő, félig ráütődő és a közézáródó nagyon hasonlítanak egymásra, de forma alapján azért megkülönböztethetőek. (kép)

Kivetőpántok nyitásszög szerinti csoportosítása:

  • 100°-os, 110°-os nyitásszög: ezek a legelterjedtebbek. A 110°azt jelenti, hogy teljesen nyitott állapotban derékszögnél kicsit jobban nyitható. (kép)
  • 160-170°-os nyitásszög: pl sarokszekrényeknél, vagy szűk helyen érdemes alkalmazni, hogy jobb legyen a szekrény hozzáférhetősége. (kép)
  • 45°-os és 30°-os nyitásszög: olyan sarokszekrényeknél használandó, ahol az ajtólapok 45°-ot vagy 30°-ot zárnak be a szekrény oldalával, így a kivetőpántot is ehhez kell választani.
  • 270°-os nyitásszög: ilyen az előbb említett dugópánt, de létezik 35 mm-es átmérőjű kivetőpánt is.

Csukódás csillapítása, fékezés szerinti csoportosítás:

  • sima, csillapítás, azaz fék nélküli kivetőpánt: ezek a legelterjedtebb pántok. A legtöbb szekrényen ilyen van. Az ajtó becsapódásánál kisebb-nagyobb csapódás hallatszik, ezért sokan kezükkel kísérik az ajtót a teljes bezáródásig.
  • csillapított, fékes kivetőpánt:
    • gyárilag beépített hidraulika: ez a leghatékonyabb ütközéscsilapító megoldás. Ez kívülről teljesen megegyező látványú a “sima” kivetőpántokkal. A belsejében azonban gyárilag be van építve egy kis hidraulika. Az ajtó csukódásánál az utolsó 15-20 cm-en az ajtó lelassul a hidraulika miatt és szépen, lassan, halkan csukódik. Ezzel teljesen megszűnik a “csattanás”. Ennél a kivitelnél azonban fontos, hogy ne nyomjuk be erővel az ajtót, mert a hidraulikát megerőltetjük és tönkremehet.
      A fékes kivetőpántok használata jelentősen fokozza a használati élményt, többletköltsége pedig egy bútor teljes vételárának 1-2%-a.
    • befúrható ajtófék (ütközéstompító): olajfékes mechanika, amelyet utólagosan a korpusz élébe készített furatba kell helyezni. Ezt a “sima” kivetőpántoknál alkalmazzuk.
    • adapterrel rögzíthető ajtófék (ütközéstompító): hasonló az előzőhöz annyi különbséggel, hogy nem a bútorlap élébe fúrjuk, hanem a szekrény belső oldalára műanyag adapterrel csavarozzuk fel.
    • pattintható ajtófék: utólag a kivetőpántra rápattintható, amely el is távolítható egy csavarhúzóval.
  • ütközéscsillapító lencse: ez olyan, néhány mm átmérőjű öntapadós szilikon lencse, amelyet a korpusz élére kell felragasztani a kivetőpántokkal átellenben. Az ajtó becsapódása így nem hallat csattanó hangot, hanem csupán egy tompa püffenést. Hatékonysága nagyon pontos ajtóbeállítást igényel, de még így sem biztos a siker. A lencse vastagsága miatt az ajtó 1-2 mm-re el fog állni a korpusztól. (kép)
  • push-open nyitású ajtók: ezek olyan foganytú nélküli ajtók, amelyek kb 2 mm-re elállnak a korpusztól. Ez a rés azt biztosítja, hogy benyomva az ajtót egy leheletnyit, egy mechanika kilökje azt. Ezután már kézzel kinyitható a szekrény. A visszazárás hasonlóan történik: behajtjuk az ajtólapot és ütközésig toljuk. A mechanika ekkor visszahúzódik és az ajtó ismét 2 mm-re lesz a korpusztól. Ehhez javasolt a rúgó nélküli kivetőpánt. A korpuszra magát a push-open szerkezetet fel kell szerelni. Ez végeredményben egy csattanás nélküli záródást eredményez, bár ez csak folyománya a rendszernek, nem célja. (kép, video)

Méret szerinti csoportosítás:

Ez a pántfészek átmérője szerinti megkülönböztetés. Az ajtólapon kell egy fészket kialakítani ún. kivetőpánt fúróval (fenékfúróval). Mélysége 10,5 – 12 mm típustól függően. (kép)

  • 35 mm-es: normál méretű kivetőpánt. 99%-ban ezt alkalmazzuk a bútoroknál. Egy adott ajtóhoz felhasznált darabszám az ajtó méretétől és tömegétől függ. pl. 1 m magas, 4-5 kg tömegű ajtóhoz 2 db szükséges, de egy 2 m-es ajtólaphoz már 4 db kell. 
  • 26 mm-es: minipánt, amely kisebb terhelhetőségű, mint a 35 mm-es. Kisebb szekrényekhez, dobozokhoz használható. Üvegajtópántok is ilyen méretűek. Ezeket relatíve ritkán alkalmazzuk.

Felszerelés szerinti csoportosítás:

A korpuszra (szekrénytest) mindig csavarozással kell rögzíteni a talpat. Az ajtóra a test felszerelése viszont eltérő lehet az alábbiak szerint.

  • pánthelyfúrással: ez a kivetőpánt legelterjedtebb szerelési megoldása. Az előző bekezdés szerint egy 35 (26) mm-es furat szükséges az ajtóra.
  • csak csavarokkal: 1 ilyen típusú kivetőpánt van, a békapánt. Ez funkcióját tekintve ekvivalens a pillérpánttal. A különbség az, hogy míg a pillérpánthoz az ajtóra kell egy 35 mm átmérőjű furatot készíteni, a békapántot elegendő csak csavarokkal rögzíteni. Ennek viszont nagy hátránya van: nem lehet állítani az ajtót le-föl, jobbra-balra és mélységében. (kép)
  • ragasztással: az üvegajtó pántokat lehet az ajtóra ragasztani. Természetesen ehhez ilyen típusú pántot kell alkalmazni.
  • ajtó teljes átfúrásával: üvegajtóknál át kell fúrni az üveglapot, amelyet praktikusan az üvegesnek kell elvégeznie.

Kivetőpántok beállítása, szerelhetősége:

A legtöbb pántot le-föl max. 2 mm-t, mélységében max. 4 mm-t, oldalirányban pedig max. 4 mm-t lehet állítani.

  • hagyományos talp: metrikus csavarokkal állítható oldalirányban és mélységében. Le-föl csak úgy mozgatható az ajtólap, ha a talp korpuszhoz rögzítő csavarjait meglazítjuk. (kép)
  • 3D talp: nagyon kényelmes állítást tesz lehetővé. 2 excenteres csavar biztosítja a függőleges és a mélységi állítást. Oldalirányba a szokásos csavar használható. Ezek egyben klippesek is.(kép)
  • klippes talp: a klippes talp lehetővé teszi, hogy az ajtót egy pattintással tegyük fel, vagy vegyük le. Így pl. bútorszállítás után nem kell az ajtót újra beállítani. (kép)

Le- és felnyíló ajtók:

Ezekhez is többnyire szükséges kivetőpánt, de kell még valamilyen kiegészítő vaslat is, amely megtartja az ajtót. Csak felsorolás szerűen néhány megoldás:

  • gázdugattyús ajtóteleszkóp (gázrugó) + kivetőpánt
  • lenyíló olló + kivetőpánt
  • minden ponton megálló olló + kivetőpánt 
  • kivetőpánt használata nélküli fel- és lenyíló vasalatok: ezek viszonylag drágább szerelvények.

 

Hozzászólások lezárva.